Találkozásom a szellemekkel

6 év körül lehetett a korom, mikor egyik este, egy álmatlan éjszakán bejött a szobámba egy menyasszony. Nem vagyok benne biztos, de szerintem megfulladt, mert olyan körülmények közepedte járta át szobámat, mintha csak a tenger legméllyén járna. Pár évvel később, mikor már 14-15 év körül jártam, éppen aludni készültem, amikor futó lépteket hallottam, majd valaki hirtelen meghúzta a hajam. Hátranéztem, de nem volt ott senki. Másnap már hallottam egy gyereket sírni és azt kiabálta közben, hogy: Mami. Bár hajtott a kíváncsiság, nem tudtam megszólítani, mivel nem láttam. Csak pár nap múlva mutatta meg magát, amikor éppen játszott. Beszélgetni kezdtem vele és elárulta nekem, hogy Tamásnak hívják és elvesztette az anyukáját. Többet már sajnos nem tudtam meg, mert elment. Azóta sajnos nem találkoztunk. 

"A Tábor különcce"

Mivel egyik táborban sem vettem részt semmilyen elfoglaltságon -kivéve az üveg festést-, se a táborozók, se a táborvezetők nem kedveltek. Legszívesebben csak olvastam volna vagy csak elbújtam volna az árnyékba.

Egyik nap, mikor senki nem figyelt, elbújtam valahol az erdőben és csak az állatokkal foglalkoztam.

Kicsivel később, mikor visszamentem a táborba, jött egy új lány. Nem volt külsőre olyan, mint én. Nem hordott feketét. De ő is inkább elbújt volna valami sötét és undorító lyukba. [...] Szóval még aznap jó barátok lettünk. Napjainkat vagy a tónál vagy az erdőben töltöttük, elbújva a többi táborozó és a táborvezetők látásköréből.

Ám sajnos ez sem tartott sokáig, mert jöttek érte a szülei, én pedig ismét egyedül bújkáltam.

Aznap este, mind összegyűltek a tábortűznél és elkezdtek dalolni (amihez szintén nem volt semmi kedvem), de nem maradhattam egyedül, mert néhány idősebb gyerek szintén ellógott az erdőbe, ahol mindenféle neveket aggattak rám. Voltam patkány, magányos farkas, szörnyetek, szellem, mumus. De ezek nem is zavartak annyira, csak az amikor az egyikük belelökött egy sáros gödörbe, majd elfutottak. Én nagynehezen kimásztam a gödörből, de nem mentem vissza a táborba, hanem még jobban elkóboroltam. Azt az éjszakát kint töltöttem. (Könnyű volt, mivel a táborvezetőket nem érdekelte semmi.)

Szerencsémre másnap reggel már jött a lovaskocsi, hogy hazavigyen.

Ezt a történetet anyámék előtt titokban tartottam és még ma is titokban tartom.